Ahogy mondom
Igaziból Holle anyó
Egy dán vénasszony volt
Nem pediglen NDK-ás
Műfehér hajú
Gojkó Miticsné
Rázta a párnáját
A bomlott vén hülye
Lenn meg kaparhattuk a havat
Ó hogy nyalna össze
Fene nagy tollpárnáival
Inkább rázta volna
Holle apó
Lila kalapos
Hetyke gatyavitézét
Szedd ki a forró veknit magad
Baszódjál meg
Te hülye
Vén szatyor
Jancsi és Juliska úgy került lejtőre
Hogy a fenyves erdőn ez a két beteges
Rágyújtotta a házat egy okleveles
Mézeskalács-készítő nőre
Volt egy pasas
szakálla sok
Irígyelték a többi
szakállasok
Annál is nagyobb
volt a bajsza
Sorban hét galamb
fért el rajta
Meg fél lábon
egy veréb
Mert a galambok
nem mentek odébb
Aztán ha hideg
lett januárba'
Mókusok bújtak
a szakállba
Az orrába is sok
szőr jutott
Gyakorta borzok
laktak ott
Egy napon azonban
elege lett
Elkergette a
verebeket
Mindenkit elűzött:
de mindhiába
Másnap megint be-
bújtak az orrába
Aztán gondolt egyet
- hátha -
És az összes szőrt
levágta
Egyszer egy hideg februárban
Majd lefagyott a lábam
A Rokerijban ülve néztem
Ahogy a város elalszik éppen
És elkezdték felrakni a székeket
Szomorúak lettek a turista németek
Nincs több slukk a hasispipában
Az amszterdami éjszakában
Lassan hazamennek az angolok
Én is majd utánuk kullogok
És észreveszem ahogy felállok
És összehúzom a kabátot
A coffee shop széke nem enged el:
Farzsebembe olvadt egy stroopwafel
Égnek merednek éjjel a széklábak
Nem adják már szádba a kóládat
Eszembe villan, hogy enni kéne már
Cukorzsíros marhazsemle vár
Tényleg éhes vagyok, vagy nemigen?
Akarom őt, légy enyém mekcsiken
Van, hogy már másban sem hiszek
Csak hogy adnak még holnap is bigmeket
Arcomba forró krumplit nyomjatok
A pitének külön nyitok egy honlapot
Globalizmus ez, s én az áldozat
Turmixszal tömjétek ki az arcomat
Reggelig valahogy azért még kibírom
- bár a pizsamám is kecsapfoltos nagyon –
Pihegve várom a macreggeli csodát
Szerelmes vagyok, Ronáld Mekkdonát
