Egyszer egy hideg februárban
Majd lefagyott a lábam
A Rokerijban ülve néztem
Ahogy a város elalszik éppen
És elkezdték felrakni a székeket
Szomorúak lettek a turista németek
Nincs több slukk a hasispipában
Az amszterdami éjszakában
Lassan hazamennek az angolok
Én is majd utánuk kullogok
És észreveszem ahogy felállok
És összehúzom a kabátot
A coffee shop széke nem enged el:
Farzsebembe olvadt egy stroopwafel
