Égnek merednek éjjel a széklábak
Nem adják már szádba a kóládat
Eszembe villan, hogy enni kéne már
Cukorzsíros marhazsemle vár
Tényleg éhes vagyok, vagy nemigen?
Akarom őt, légy enyém mekcsiken
Van, hogy már másban sem hiszek
Csak hogy adnak még holnap is bigmeket
Arcomba forró krumplit nyomjatok
A pitének külön nyitok egy honlapot
Globalizmus ez, s én az áldozat
Turmixszal tömjétek ki az arcomat
Reggelig valahogy azért még kibírom
- bár a pizsamám is kecsapfoltos nagyon –
Pihegve várom a macreggeli csodát
Szerelmes vagyok, Ronáld Mekkdonát
